A békeaktivista vallomása

Izraeli magyar nyelvű független nyomtatott lap

A békeaktivista vallomása

október 11, 2016 Cikkek 0

Rafi egy sokat látott izraeli. Annak ellenére, hogy diplomás földrajztanár, kétkezi munkásként, fémipari technológusként dolgozik egy vasműhelyben. Tel-Avivban született szír szülők gyerekeként, az egész életét Izraelben töltötte. Négyévente elutazik nyolc hónapra a világ különböző pontjaira, Szibériában és Finnországban járt legutóbb, a közeljövőben Kínába készül. Rafi megrögzött baloldali cionista. Tíz éven keresztül baloldali szervezeteknek dolgozott önkéntesként, majd belefáradt. Nem akar többé a zsidó–palesztin barátságért dolgozni, mert reménytelennek látja. Lássuk, miért.

Milyen politikai nézeteket hozol otthonról?

A szüleim menekültként érkeztek Izraelbe az ötvenes években, egyenesen az izraeli munkásosztályba. Nincsenek oda az arabokért arab országból menekültek el. Ami fontos számukra, az az, amit nem lehet a hírekben látni: a mindennapi élet biztonsága zsidó-arab szempontból. Sok családtagom baloldali szavazó.

Kire szavaztál az elmúlt években?

Nem szavaztam. De csak azért, mert dolgoztam a szavazásokon, vagy utaztam. Amikor dolgozom a szavazóhelyiségben, bonyolult elintézni a saját voksomat, így feladtam a szavazati jogomat, külföldről pedig az izraeli választásokon nem lehet szavazni. Egyébként baloldali cionista pártokra, az Avodára, a munkáspártra vagy a Merecre, a szociáldemokrata pártra szavaztam volna.

Az arabokat nem favorizáló, baloldali családból jössz, mégis az arab-zsidó barátságért dolgoztál. Miért?

Rengeteg gyűlöletet tapasztaltam és annak okát az egymás nem ismerésében láttam. A személyes találkozás a falak lebontása. A Hofes Mimilhama (Fegyverszünet) szervezetnél a népek barátságáért, a Zochrut (Emlékezés), a Roza Luxemburg, a One Voice (Egy hang) és a Hadas nevű szervezeteknél a megszállás (a palesztin területek izraeli megszállása – a szerk.) megszüntetéséért dolgoztam. A zsidó és az arab oldalon is hallottam embereket arról beszélni, hogy egyszerű volt barátságot kötniük az azelőtt ellenségként kezelt másik oldal képviselőivel.

Milyen negatív és pozitív dolgokat láttál ezeknél a szervezeteknél önkénteskedve?

Mindkét oldal baloldali aktivistáival dolgoztam együtt. Az izraeli oldalon azt tapasztaltam, hogy az emberek nyitottak a kompromisszumokra és meglehetősen naivak. Az arab oldalon pedig azt láttam, hogy ebből a nyitottságból és naivitásból örömmel húznak hasznot. Ezek persze általánosítások. Több alkalommal vettem részt nemzetközi szemináriumokon, amelyek a zsidó-palesztin barátságot voltak hivatva ösztönözni. Egy nagy csoport izraeli és megszállt területeken élő palesztin semleges területen, például Európában folytatott megbeszéléseket ilyenkor.

Nyitottabb lettél az arabok felé?

Elkezdtem megérteni, mi zajlik a fejükben. Nehéz látniuk az izraeli oldalt a konfliktusban. Nehéz megérteniük, hogy az izraeli zsidók is szenvednek. Nem kérdés persze, hogy az arab palesztinok többet, vagy jobban szenvednek, mint a zsidók. Az izraeliek szenvedése a mindennapok bizonytalansága, a terrortámadások, amelyek bármikor bekövetkezhetnek, az, hogy nem léphetnek be a szomszédos országokba. Izrael sziget a Közel-Keleten, ami probléma. Óriási összegekkel támogatja a világ a zsidó államot, ami ahogyan érkezik, úgy el is tűnik. A pénzek nagy része a telepekre, illetve a biztonságra megy el. Nem pedig egyetemekre vagy kórházakra egyszóval a társadalomra. Az arabok szenvedése viszont mindennapos. A határátkelők ellenőrzése, az, hogy az izraeli hadsereg állandóan a szemük előtt van, általános, hogy megverik, meglövik őket – a palesztin szenvedés sokkal komolyabb, mint az izraeli. Amit az évek során megértettem, az volt, hogy az izraeliek hajlandóak elmondani az álláspontjukat és meghallgatni a másik oldal szempontjait. A palesztinok nem ilyen hozzáállással vesznek részt a barátságépítő találkozókon. Ők a saját álláspontjukat szeretnék bemutatni és nem foglalkoznak a másik fél helyzetével.

Saját tapasztalatokból építkezel, miközben általánosítasz.

Pontosan. Itt élek és rengeteg konfliktuskezelési kísérletben vettem részt. Megértem a palesztinok álláspontját, de nem fogadom el, mert nem viselkednek okosan. Nem várom el, hogy okosan viselkedjenek, de nem fogadom el. Ha van is lehetőség békét teremteni, nem lehet egy perc alatt megvalósítani azt. Minden egyes részletét tisztázni kell, mindkét oldalon.

Ezeken a találkozókon az intellektualitás szintje, az iskolázottság hasonló?

Igen, többnyire diplomások ülnek mindkét oldalon. A palesztin oldalon viszont mindig azt láttam, hogy az izraeli problémák nem léteznek számukra. Számukra az izraeliek az ő szenvedésük okozói. Hosszas beszélgetések során pedig arra jutottak, hogy az izraeliek a saját szenvedésük oka. Magunknak csináljuk a problémát. Ez a hanyagság vezetett ahhoz, hogy nem dolgozom már ezekkel a szervezetekkel. Belefáradtam abba, hogy süket füleknek beszélek. A baloldaliak könnyen támadják azokat az eszközöket, amelyekkel az erősebb fél operál, amennyiben azok nem a megszállás befejezését szolgálják. Ez azonban nem azért van, mert az emberek rosszak, hanem mert egy komoly konfliktussal állunk szemben, amit nem könnyű megoldani. Még egy pár évtizedig biztosan nem lesz megoldás szerintem. Megszállás pedig addig lesz, amíg a palesztin területeken élő embereknek saját nemzetiségük, saját útlevelük nem lesz.

Mi a konfliktus megoldása szerinted?

rafiIzraelnek ki kell vonulnia a megszállt területekről. Júdea-Szamária és Gáza a palesztinoké kell legyen, az izraeli telepekkel azonos területű földek szintén megilletik a palesztinokat – a palesztinoknak pedig meg kell tanulniuk saját magukat kormányozni. Szaúd-Arábia, Kuvait, Egyiptom, Jordánia segítségével. A Szemita Unió egy másik lehetőség: Jordánia, Palesztina és Izrael uniója, amelyben az állampolgároknak saját nemzetiségük van és szabadon mozoghatnak az unión belül. Egy olyan egyezményt kell alkotni, amely kellően figyelembe veszi a palesztinokat, de közben Izrael államát továbbra is a zsidó jog vezérli. Mindkét oldalon erős vezetésre van szükség, és annak belátására, hogy a békének van haszna. Az egyértelmű mindenki számára, hogy a háborúnak milyen hasznai vannak. A kétállami megoldás békéjének hasznát meg kell határozni és tenni is kell érte.

Feladtad az arab-zsidó kapcsolat javításával kapcsolatos reményt?

Nem azt a szót használnám, hogy feladtam, de megváltozott a hozzáállásom. Izrael is rengeteg hibát követ el, amit a palesztinok szeretnek hangsúlyozni és vice versa. De az izraeliek meghallgatják a palesztinokat, míg ez fordítva nem működik. Nem hajlandók látni a viselkedésük, a tetteik hibáit. Ez a személyes tapasztalatom. Ez nem politika, csak lelki vagy személyiségi kérdés. A nem-hajlandóság a kommunikációra. Az érzelmek és az ego előtérbe helyeződik, amikor lokális szinten szeretnénk megoldani problémákat.

Az arabok érzelmei gátolják az együttműködést? Az izraeli, vagy a saját egód mennyire számított?

Azt hiszem, ilyen szempontból egy zsák vagyok. Tudok érzelmek nélkül, tényekkel dolgozni. Abban a pillanatban, hogy érzelmeket látok a munkában, nem dolgozom tovább az ügyön. Az ismerőseim, kollégáim nagy része radikális jobboldali és arabgyűlölő. A bevándorló ismerőseim jobboldali cionisták. Megértem őket. Rengeteg vitám van. Érzelemmentes vitám.

A baloldaliságodat mennyire befolyásolta a felismerésed?

Nem lettem kevésbé baloldali, csak kevésbé naiv.

Vadász Éva – Új Kelet