Dan Reisinger csak úgy itthagyott minket…

Izraeli magyar nyelvű független nyomtatott lap

Dan Reisinger csak úgy itthagyott minket…

január 17, 2020 Featured Magazin Spotlight Új Kelet 0

Dan Reisingert sokan szerették, márciusi számunkban mi is megszólaltattuk. Nem sejtettük akkor még, hogy hamarosan búcsúznunk kell tőle. Szerkesztőségünkhöz most két, rá emlékező írás jutott el. Eltérve minden korábbi szokásunktól, e kettőből válogattuk össze cikkünket, feltüntetve a szerzőket.

Kedves barátunk, Dan Reisinger, akit mi csak Daninak becéztünk, 85 évesen, hosszú betegség után, november 26-án elhunyt. Szeptemberben még részt vett a Tel-Avivban megrendezett Magyar Napok megnyitóján, pezsgőt hozott a magyar csapatnak és anekdotázott…

Dan Reisinger designer és képzőművész vitathatatlanul a kortárs egyetemes tervezőművészet legnagyobb újítói közé sorolható. Sokat tett annak érdekében, hogy a design kultúráját művészi színvonalra emelje, és hogy rávilágítson a design minőségformáló funkciójára. Meghatározó szerepe volt Izrael – máig ható – vizuális arculatának megteremtésében. (SzH)

A sors 1998-ban hozott össze vele egy tengerparti étteremben, ahol barátaival épp azt ünnepelte, hogy megkapta Izrael legnagyobb tudományos és művészeti elismerését, az Izrael-díjat. Beszélgetni kezdtünk, s egy életre barátok lettünk. Dan számos kultúrában benne élt, nem csupán nyelvileg – értette e világoknak a mélységét is. Minden nyelven, amit ismert, rengeteget olvasott. A magyar kultúra személyiségének, de művészi látószögének is egyik meghatározó eleme volt. A magyar nyelv szinte hihetetlen rétegeit őrizte meg távol szülőföldjétől, Magyarkanizsától, a Bácskától. De így volt a szerbbel meg az angollal is, majd a héber lett új anyanyelve. Minden nyelven azt hangoztatta, hogy a kultúra kincs, s a modern kornak szép és átgondolt vizualitásra van szüksége. Legfőképpen tőle tanultam meg, miként lehet értelmezni a 20. század végének képzőművészetét, különösen az alkalmazott grafikáét. (HJ)

2003-ban meghívásomra három hetet töltött Hajdúböszörményben, a Hajdúsági Művésztelepen. Ebből barátságok, szoros szakmai kapcsolatok szövődtek. 2004-ben a magyar–izraeli kulturális kapcsolatok erősítése érdekében kifejtett tevékenységéért a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki.

Életmű-kiállítását 2005 májusában rendeztük meg nagy sikerrel Budapesten, a Magyar Iparművészeti Múzeumban. A megszervezésben jelentős része volt akkori nagykövetünknek, Hóvári Jánosnak. A kiállított alkotások a minimalista, redukcionista „alig-jelhagyástól” a kinetikus művészeten át az elemi dühöt őrző faktúrákig és az egyetlen vonallal körülhatárolt formáig íveltek. A kiállítás anyagát később bemutatták Európa több országában, sőt eljutott Moszkvába, Koreába és Kínába is. (SzH)

A belgrádi várban tartott 2006-os megnyitón a belőle áradó tehetségről és sajátos tiszai humanizmusáról beszélhettem. Dan igazi kanizsai volt. Ezt nemcsak a magánhangzóiból lehetett kihallani, hanem mondatai tartalmából is. Kevés embert hallottam úgy beszélni a Tiszáról, mint ő tette. A folyó a gyermekkorát jelentette: szépséget, a kalandot, az örömöt és a fájdalmat egyaránt. (HJ)

A Magyar Plakát Társaság tagjaként állíthattuk ki újabb és újabb műveit itthon és külföldön. 2009-ben a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem címzetes egyetemi tanárává választották. Szinte évenként kapott meghívást magyarországi kiállításokra, itthoni és szlovéniai művésztelepekre. Lendva város díszpolgáraként a Tűztekercsek című sorozat egyik példányát a lendvai Zsidó Múzeumnak ajándékozta.

2016 tavaszán avatták fel a budapesti Teleki téren szoborkompozícióját, amivel édesapjának és az összes elhurcolt munkaszolgálatosoknak állított emléket. Kilenc meghajlott, fejét földre szegező figurája a számkivetettséget, a megalázást szimbolizálja. A statikussá formált, de a mozgást érzékeltető mű arányaival, ritmusával, formájával monumentális hatású. (SzH)

Szeretett Kanizsára látogatni. Az idősebbek mind ismerték, vidáman üdvözölték, a A fiatalok kicsit furcsán néztek a jól öltözött, finom úrra, aki most elvitte bácskai emlékeit. Eljött az ideje, hogy a Bácska, a Vajdaság gondoskodjon földje remek szülöttjének emlékéről. (HJ)

Két évvel ezelőtt az Óbudai Esernyős Galériában került sor Dani újabb egyéni kiállítására. A színek és formák variációi, az epigrammatikus tömörségű, áttételekben beszélő szimbólumrendszere magával ragadta a közönséget. Életműve nem egyszerűen remekül megcsinált darabok összessége. Tágas világ, mindenfelé nyitott mindenség. Közepébe képzeljük oda a mindig kedvtelve alkotót… (SzH)

Reisinger Iván, Dan Reisinger, Danikánk – nyugodjál békében!

el al plakat szivarvany repulo
Fotó: Dan Reisinger